Nyálkahártya és kopoltyú paraziták
Tünetek: Előfordulhat, hogy az akváriumi halak anélkül fertőződnek meg a nyálkahártyán vagy a kopoltyún élősködő parazitákkal, hogy mi észrevennénk. Ez azért lehetséges, mert a kisebb fertőzések még nem járnak tünetekkel, és a legtöbb potenciális veszélyforrás mikroszkopikus méretű. A tünetek csak súlyos esetben válnak nyilvánvalóvá, ám sajnos még akkor sem túl egyértelműek. Ilyen lehet a szürkés, fénytelen nyálkahártya, ha a halak tárgyakhoz dörgölik magukat az akváriumban, illetve az erőteljes, természetellenes levegővétel.
Ok: A legismertebb ilyen paraziták a Costia, Trichodina, Chilodonella, Ichthyophthirius és Oodinium nevű egysejtűek, melyek közül az utóbbi kettőt részletesen is bemutatjuk lentebb. A többsejtűek közül a Gyrodactylus és Dactylogyrus nemzetségbe tartozó bőr és kopoltyúférgek jelentenek veszélyt.
Kezelés: Kisállatboltokban lehet kapni megfelelő gyógyszert. Érdemes észben tartani, hogy a helyes módon tartott halaknak egészséges immunrendszerük van, mely sok esetben eleve távol tudja tartani a kórokozókat.
Darakór
Tünetek: A halak bőrét és uszonyát apró, gombostűfej nagyságú fehér pöttyök borítják. Helyenként a nyálkahártya hámlása is megfigyelhető. A halak odadörgölőznek tárgyakhoz és nehezen lélegeznek. Ne feledjük, hogy a pöttyök már az előrehaladott fertőzés jelei. Akkor is gyanakodni kell már a darakórra (fehér pöttyök), amikor a kezdeti, kevésbé specifikus tünetek jelentkeznek, és minél gyorsabban el kell kezdeni a kezelést.
Ok: A tüneteket egy egysejtű bőrparazita, az Ichthyophthirius okozza, mely általában egy vagy több új hallal kerül az akváriumba. Ez a kórokozó gyakorlatilag kivétel nélkül minden halat megfertőz, és rendkívül gyorsan terjed.
Kezelés: Késlekedés nélkül kell cselekedni, részleges vízcserével és a szakboltokban kapható megfelelő gyógyszerrel. Mindenképp a terméken feltüntetett használati és kezelési útmutató szerint kell eljárni. A legtöbb esetben több egymást követő gyógyszerezési fázisra van szükség.
Uszonyrothadás és szájpenész
Tünetek: A fertőzött halak uszonyai tépázottnak tűnnek, a szélük pedig fehéres. Sokszor nyílt seb is található az uszony tövénél. A nyálkahártya és a szemek is zavarosnak, felhősnek tűnnek. A szájpenész esetében a halak szájában fehéres, vattaszerű réteg képződik.Ok: Ezekért a fertőzésekért baktériumok felelősek. Ugyanakkor azt is jelezhetik, hogy nincs minden rendben az akváriumban, mert elsősorban legyengült immunrendszerű halakat támadnak meg, akiknek pl. parazitafertőzése is van, illetve ha rossz körülmények közt élnek, és túlzottan stresszesek.
Kezelés: A megfelelő gyógyszeres kezelés mellett nagyon fontos, hogy javítsuk a halak életkörülményeit, csökkentsük a stresszt és fittebbé, egészségesebbé tegyük a halakat. Szükség lehet például részleges vízcserére, szűrőtisztításra, a vízminőség általános javítására, és olyan eledelre, mely erősíti az immunrendszerüket. Érdemes átgondolni a halak mennyiségét (ne legyen túl sok) és egymással való kompatibilitásukat is A szakboltokban megfelelő és hatékony gyógyszerek kaphatók, melyeket az instrukcióknak megfelelően kell alkalmazni. Antibiotikumot kizárólag állatorvosi utasításra adjunk a halaknak!
Gombás fertőzések
Tünetek: A halak bőrén és uszonyain vattaszerű foltok jelennek meg. Ezek gyakran sebek szélén vagy gyulladt területeken jelennek meg.
Ok: A gombás megbetegedéseket a vízben mindig jelen lévő, pl. a Saprolegnia nemzetségbe tartozó gombaspórák váltják ki. Főként azoknál a halaknál fordul elő, melyeknek gyenge az immunrendszerük vagy sérültek.
Kezelés: Szakboltokban megfelelő gyógyszereket lehet kapni. Azonban nem szabad elfelejteni, hogy ez csak másodlagos fertőzés, így a fő problémát is meg kell találni és kezelni. Vagyis javítani kell a halak életkörülményein, pl. a víz minőségén, és azt sem szabad kihagyni a számításból, hogy a halaknak esetleg parazita,- vagy baktériumfertőzése van.
Ellenőrizzük azt is, hogy jönnek ki egymással a halak, és hogy jól reagálnak-e a kedvüket és egészségüket javító intézkedéseinkre (pl. etetés). Mindenképp meg kell állapítani a gondok gyökerét. Rendben van a vízösszetétel? A víz hőmérséklete az adott halfajtáknak megfelelő? Lehetséges, hogy a halak megsérültek?
Haltuberkolózis (gümőkór)
Tünetek: A halak hasa beesett vagy ellenkezőleg, felpuffadt. Előfordulhatnak fekélyek, és az uszonyok is megrövidülhetnek, elhalhatnak. A halak fakók, vagy a bőrük gyulladt. Sokszor a pikkelyeik összeragadnak vagy akár ki is hullhatnak. A halak kedvetlenek és elszigetelődnek a többiektől. Figyelem! A betegség korai szakaszában a halak kívülről még teljesen egészségesnek tűnnek, mivel a kórokozó először a belső szerveket támadja.
Ok: A haltuberkolózist a Mycobacterium nemzetségből származó baktériumok okozzák. Ezek természetes módon jelen vannak az akváriumban, és jellemzően a stresszes, öreg vagy legyengült immunrendszerű halakat támadják meg. Van, hogy lassan fejlődik ki, van, hogy nagyon gyorsan, sőt, akár lappanghat is, de mindig fertőző.
Kezelés: A jól tartott és megfelelő életkörülmények között élő halak általában nem betegednek meg. Maga a tuberkolózis nem kezelhető gyógyszerrel, de az előrehaladását meg lehet állítani. Létfontosságú az életkörülmények javítása. Legyen rendben a vízösszetétel, rendszeresen végezzen részleges vízcserét és csak a legjobb minőségű márkás eledelt kapják. Érdemes ellenőrizni, nincsenek-e túl sokan a halak. Vegyük figyelembe, hogy rendkívül ritka esetekben a mycobacterium az embert is megfertőzheti: ha nyílt sebbe kerül, a baktérium ártalmatlan és könnyen kezelhető bőrelváltozást okoz. Ha a kezünk sebes, higiéniai okokból mindig kesztyűvel nyúljunk az akváriumba!
Hexamitiasis (lyuk a fejen)
Tünetek: Elsősorban a halak fején jelennek meg kezdetben kicsi, majd egyre növekvő üregek. Sokszor fehéres, kelés-szerű réteg is látható. A halak úgy néznek ki, mintha megrágcsálták volna őket.
Ok: A pontos ok nem tisztázott, de valószínűleg részben parazita egysejtűek egy csoportja, köztük a Hexamita felelős a betegség kialakulásáért. Baktériumok, illetve ásványi anyagok és tápanyagok hiánya is okozhatják. A nem megfelelő vízösszetétel vagy eledel szintén kulcsszerepet játszik a betegség kifejlődésében.
Kezelés: Az érintett halaknak a lehető legváltozatosabb és legtápanyagdúsabb eledelre van szükségük (csak a legjobb márkák minőségi termékei jöhetnek szóba). Fontos, hogy stresszmentes környezetet és ideális vízösszetételt biztosítsunk a halaknak. A bölcsőszájúhalak például különösen érzékenyek a szociális stresszre, vagyis ha hozzájuk nem passzoló halakkal kell együtt élniük. Az egysejtű parazitákat szakboltokban kapható gyógyszerrel lehet kiirtani.
Bársonykór
Tünetek: Az érintett halak úgy festenek, mintha aranyporba vagy porcukorba mártották volna őket. A szürkés-sárgás bársonyos borítás először az uszonyokon és a kopoltyún jelenik meg, majd átterjed az egész testre. A halak széklete nyálkás, nehezen lélegeznek, nekidörgölőznek tárgyaknak és összehúzzák az uszonyaikat. Gyakran nem hajlandóak enni.
Ok: A kórt a korábban Oodinium nevű nemzetségbe tartozó páncélos ostorosok okozzák (új nevük Piscinoodinium), melyek új halakkal kerülhetnek a tartályba.
Kezelés: A szakboltokban hatékony gyógyszerek kaphatók, melyeket az instrukcióknak megfelelően kell alkalmazni, különösen a kezelés időtartamát tekintve.
Ammónia vagy nitrit mérgezés
Tünetek: A halak alig kapnak levegőt, a felszínre felúszva kapkodnak levegőért. Lehangoltnak tűnnek vagy össze-vissza cikázva úsznak. Sápadtak és ijedősek. Ok: A halak panaszait nem mindig kórokozók vagy paraziták okozzák, néha mérgezés is állhat a háttérben, az ammónia vagy nitrit túlzott jelenléte miatt a vízben.
Kezelés: Általános szabályként elmondható, hogy mindig figyelemmel kell kísérni a halak életkörülményeit: Túl sok hal van a tartályban? Biológiailag helyesen volt „bejáratva” az akvárium? Nincsenek túletetve a halak? Nincsenek felfedezetlen haltetemek? Kaptak mostanában olyan gyógyszert a halak, melyek károsak lehettek a biológiai szűrőre?
Ellenőrizzük az ammónia,- és nitritszinteket az akváriumban! Ha magas értéket találunk, azonnal részleges vízcserére van szükség. A magas ammónia,- és nitritszint mindig arra utal, hogy a biológiai szűrő sérült vagy nem megfelelően működik. Tartsuk fejben, hogy ügyesen kell tisztítani szűrőt ahhoz, hogy a létfontosságú szűrőbaktériumok ne sérüljenek. Ilyen baktériumok telepítése ajánlott, rossz szűrés esetén és az akvárium bejáratásakor is.
LBLAUTHOR: Tetra GmbH
LBLCREATEDAT: 18.04.2017